20.rész - Hivatalos lakótárs

Louis

Másfél hónap telt el, amióta Misty elmondta nekem, hogy terhes. Az volt életem egyik legszebb napja, hiszen mindig is szerettem volna egy kisbabát, attól a személytől, akit szeretek. Őt szeretem. Mindennél jobban. Alig várom, hogy pár hónap múlva a kezeim közé vegyem törékeny testét elmondjam neki mennyire hasonlít a gyönyörű anyukájára. De az örömöm nem lehet teljes, hiszen azt is megtudtam, hogy veszélyeztetett terhes, ami annyit tesz, hogy bármelyik pillanatba rosszul lehet és ha nincs valaki mellette vagy nem veszik időben észre komolyabb problémák is származhatnak belőle. Éppen ezért a nap 24 órájában van valaki mellette, amivel az agyára megyek, de meg kell értenie, hogy fontos nekem és nem érdekel, hogyha azt hiszi nem bízom meg benne, azért küldök valakit mindig ha nekem el kell mennem, de szeretem és nem veszíthetem el, ezt meg kell értenie. 

Vigyorogva lépek be a lakásba, mivel már majdnem egy napja nem voltam itthon, de amint meghallom a nappaliból kiszűrődő szipogást azonnal lefagyik az arcomról. Gyors léptekkel indulok meg, majd sétálok oda a barátnőmhöz, akinek a hátát Lottie simogatja.

- Mi történt, Hercegnő? - guggolok elé, megérintve a térdeit, de ő csak megrázza a fejét. - Lottie? - fordulok az említett felé. - Azért vagy itt, ha valami történik, akkor szólj nekem! Miért nem kaptam tőled hívást? - vonom kérdőre. - Nem, inkább ne is válaszolj, hanem azt mondd meg nekem, hogy miért sír a lány, akit szeretek?

- Nyugodj meg Louis - sóhajt fel. - Semmi sem történt, Misty jól van - kezd bele. - Mindketten jól vannak, csak tudod a terhes nők érzelemhullámvasúton ülnek és néha indok nélkül sírnak.

- Lottie, tudod, hogy Misty nem átlagos, közel sem az és nála már ez is komoly problémákat okozhat. Ha nem nyugszik meg időbe, akkor rosszul lehet és ha ez megtörténik, akkor mindkettőjük életét veszélybe sodorhatja.

- Sajnálom Louis - néz rám ijedten - én ezt nem tudtam, semmit sem mondtál erről...

- Nyugi - szólal meg halkan Misty, mire mindketten felé kapjuk a tekintetünk - jól vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy bármi történhet velem, megnyugodtam, csak a könnyeim nem tudtam elállítani.
- Azt hiszem én most magatokra hagylak titeket, hogy meg tudjátok beszélni a dolgokat - szólal meg Lottie. - Két nap múlva találkozunk - köszön el, majd a táskáját felkapva indul el az ajtó felé.
Tudom, hogy megbántottam őt, de fel kell fognia, hogy Misty fontos nekem és mindenről tudni akarok, még akkor is, ha éppen egy semmiség, mert számomra azok a problémák is hatalmasak, hiszen ha valakit szeretsz, akkor az is fájdalmat okozhat neked, ha éppen elvágja a kisujját. Az előttem ülő lány még mindig a könnyeit törölgeti, miközben én lassan mellé helyezem magam, majd magamhoz húzom őt. Kezeit azonnal körém fonja, míg arcát a nyakhajlatomba temeti.
- Nem tudom, hogy mitől borultál ki - szólalok meg halkan - de tudnod kell, hogy én itt vagyok neked és nem megyek sehová sem. Ha azt szeretnéd, hogy itt legyek veled, csak én legyek veled, azt is meg tudjuk oldani, csak kérlek ne sírj - suttogom. - Utállak így látni, mivel fontos vagy nekem és képtelen vagyok elviselni, ha sírni látlak...
- Minden rendben lesz - motyogja. - Nem kell itt lenned velem a nap 24 órájában, mivel neked is megvan az életed, és azt nem hagyhatod magam mögött, csak azért, mert a barátnőd terhes. Igazán jó társaság számomra a családod nagy része, és az én szüleim is. Csak néha nem tudok magamon uralkodni és olyankor sírni kezdek, de nem azért, mert valami gond lenne.
Ha egy valamit már megtanultam a barátnőimet nézve, amikor valaki azt mondja, hogy nem azért sír mert valami gond lenne, akkor mindig az van. Őt pedig már ismerem annyira, hogy tudjam csak akkor mondja ezt, ha nem így van. Eddig is éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben, mintha még titkolna előlem valamit, de attól félek, ha felteszem neki, akkor csak azt érem el vele, hogy kiboruljon és nem sodorhatom őket veszélybe. Ha úgy érzi, hogy képes lesz róla beszélni nekem, akkor tudom, hogy meg fogja tenni, nekem csak türelmesnek kell lennem és bízni abban, hogy semmi komoly dolgot nem titkol el előlem.
- Sajnálom, hogy a karácsony nem pont úgy alakult, ahogy terveztük - húzódik el tőlem pár perc múlva, hogy a szemeimbe tudjon nézni - de ha karácsonyi ajándéknak nem is, újévinek még megtehetem - nevet fel zavartan. - Emlékszel mit mondtam neked, amikor azt mondtad, hogy költözzek ide?
- Igen, talán szülinapi ajándéknak megkapom viszont erről azóta nem is beszéltünk - simítok ki egy tincset a szeméből. - Azt hiszem, hogy a most következő mondatodnak igazán örülni fogok, hiszen úgy mosolyogsz, mint egy anyuka, aki titokban megvette a kért játékot a gyerekének, amire először nemet mondott - vigyorgok rá.
- Hát nem tudom - gondolkodik el. - Talán jó a hasonlat, de én mit vehetnék neked, hiszen neked kell adod rá engedélyt, miközben nekem csak rá kell bólintanom.
- Ez azt jelenti, hogy be akarsz hozzám költözni, hogy a nap 24 óráját az én társaságomban tölthesd? - vonom fel a szemöldököm, miközben közelebb hajlok hozzá.
- Még mindig szeretnéd, hogy ide költözzek hozzád?
- Ez milyen buta kérdés - sóhajtok fel. - A világ legboldogabb pasijává tennél, ha hivatalosan is hozzám költöznél - nevetek fel. - Szóval még szép, hogy azt szeretném... szeretném valóra váltani a könyveidben lévő dolgokat, aminek az első lépése, hogy beköltöztetlek egy ilyen lakásba, amibe minden férfi főszereplőd lakott, nincs igazam?
- Hát akkor törődj bele, hogy már nem csak ház ura van, hanem én is itt leszek - nyom egy puszit az ajkamra. - Ide akarok hozzád költözni és úgy tenni, mintha tényleg normális pár lennénk. Meg persze meg akarom azokat a pletykákat szüntetni, miszerint ez nem is a te gyereked - teszi hozzá. - Sokan hiszik azt, hogy nem tőled vagyok várandós, de ez nem igaz, te vagy az apja és így talán legalább ezt le tudom magamról vakarni, mert kicsit kezd elegem lenni a kommentekből, hiszen mindig lesznek olyan emberek, akik utálni fognak, mert elvettem tőlük a szingli pasijukat.
- Sajnos bele kell törődniük, hogy már nem vagyok az, mert az előttem ülő gyönyörű lány teljesen elcsavarta a fejem, egy igazán rövid időn belül. És a pletykák engem sosem érdekeltek, mindig ki fognak találni párat, hogy megpróbáljanak minket szétválasztani, de mindaddig nem fog megtörténni, míg mi nem engedjük, hogy befolyásoljon minket. Bárki bármit mondhat, de míg én tőled nem hallom ugyanazt, addig le van szarva minden, hiszen a te szavad ezerszer többet ér az övéknél - húzom magamhoz egy csókra.

***

Másnap reggel, amikor felébredek Misty még a karjaimban alszik, miközben a kezem a hasán nyugszik. A napokban elég rosszul aludt, így most jó látni, hogy végre sikerült kipihennie magát. Igaz, hogy még alig tudok egy két dolgot a kicsiről, de már most szeretem, még az életemnél is jobban. Beszélek hozzá, éneklek neki, bemutatom a barátaimnak, annak ellenére, hogy ő még semmit sem ért, viszont abban biztos vagyok, hogy a hangom fel fogja ismerni, ugyanis ezt már eljátszottuk nem is egyszer anyával is, és a húgaim megnyugodtak, ha meghallották a hangom.

Alig várom a következő vizsgálatot, hogy újra hallhassam a szíve dobogását, ami mindig mosolyra késztet. Ha belegondolok, hogy alig pár hónap múlva már a kezemben tarthatom őt, olyan boldogság önt el, amit rég nem éreztem már. Mindkét személy, aki fontos számomra velem fog lakni, szerethetem őket és végre elmondhatom, hogy van egy igazi családom.

- Még mindig nem szeretem, ha bámulnak miközben alszom - motyogja egy álmos hang, ami mosolyt csal az arcomra.

- Én pedig még mindig imádom nézni, ahogy egy angyal békésen alszik - nyomok egy puszit a szájára, mire kezeit nyakam köré kulcsolja és közelebb húz magához, aminek következtében majdnem ráesek. - Hé - támaszkodom meg az utolsó pillanatban - nem akarlak szétnyomni titeket - fekszem a hátamra és húzom magamra inkább őt, mire mosolyogva karol át.

- Igazad van, ez így sokkal kényelmesebb - helyezkedik el. - Nem is tudom ki találta ki a párnákat, elég lett volna minden lány mellé egy fiú és probléma megoldva - nevet fel.

- Ma igazán bújós kedvedben vagy, nem mintha ez nekem nem tetszene, mert nagyon tetszik, viszont azt hittem, hogy már semmivel sem tudsz meglepni, de úgy látszik a várandós mamáknak még van pár titkuk - puszilok a hajába.

- Sok titkom van még, de azt hiszem, amit most fogok veled közölni az jobban fog neked tetszeni, mint ez - néz fel rá, mire én kíváncsian tekintek rá. - Kim már két napja pakol a lakásomban, szinte biztos vagyok benne, hogy már befejezte - vigyorog. - Tehát már csak el kellene hozni a cuccaim és hivatalosan is itt laknánk veled - néz a szemeimbe. - Anélkül sem igazán mentem már haza, de míg a cuccaim ott voltak, ez csak átmeneti helyzet, viszont most, hogy már áthozhatjuk és a lakásom üres lesz, teljesen valóssá válik minden. 

- Akkor azt hiszem már tudom is, hogy mi lesz a mai programom. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de egyáltalán nem érdekel, mert végre itt leszel velem, sose kell többet hazavigyelek, mert itt lesz az otthonod.

- Remélem ezt nem úgy kell értsem, hogy eszed ágába sincs hagyni, hogy segítsek neked ebben a költözésben? - vonja fel a szemöldökét.

- De pontosan így értettem - vágom rá. - Terhes vagy, és eszem ágába sincs engedni, hogy megerőltesd magad, majd történjen veletek valami, fontosak vagytok nekem, mindketten és ha ezt csak úgy tudom elérni, hogy az ágyamhoz kötözlek, hidd el megteszem - mondom teljesen komolyan. - Nem fogom engedni, hogy segíts a pakolásban, arra valók a haverok. Majd felhívom Harryt és ő majd segíteni fog nekem, meg biztos vagyok benne, hogy Kim pasija is, szóval te csak nyugodtan üldögél itthon, míg valaki megérkezik, mert nem foglak magadra hagyni egy egész délutánra.

- Azt hiszem nekem van a világon a legjobb pasim, semmit sem enged csinálni, elkényeztet, tisztára, mint egy Hercegnőt. Mivel üssem el az időt? Talán kezdjem el számolni a bárányokat? 

- Számomra te vagy a Hercegnőm, szóval még szép, hogy úgy viselkedem veled - nevetek fel. - Talán, tőlem bármit csinálhatsz, ami nem erőltető. Csak egy valamit nem - szögezem le.

- De most miért, hiszen olyan cuki fanfictionök vannak veled - nevet fel aranyosan. - Te vagy a gonosz bácsi, aki megrontja a jókislányokat, vagy éppen "bébiszitterkedsz" ami nem úgy sül el, ahogy kellene.

- Jaj, ne már Misty - túrok a hajamba. - Azok csak kitalációk, és különben is, ha bárki hagyja, hogy megrontsa őket, azok nem jókislányok ezt biztosra veszem - teszem hozzá morogva. - Bármit csinálhatsz ezt az egyet kivéve.

- És mi van, ha nekem ehhez van kedvem? - húzogatja a szemöldökét. - Ehhez, vagy a pakoláshoz, éppen takarításhoz?

- Te most éppen zsarolni próbálsz engem? - lepődöm meg.

- Mert azt hitted, csak neked szabad? Te sem egyszer tetted már, tehát úgy érzem most itt az idő, hogy visszaadjam neked - böki meg a mellkasom.

- Akkor azt hiszem nincs más választásom - adom meg magam. - El kell fogadjam, hogy ma este is érdekes sztorikat hallok majd magamról, amiket a rajongóim találtak ki rólam.

- ... rólunk is van egy - jegyzi meg alig hallhatóan.

- Rólunk? Mármint, arról, hogy mi hogy jöttünk össze? - mosolyodom el, mire bólint. - És erről miért nem beszéltél még sosem nekem? - kérdem tőle.

- Nem volt elég bátorságom, hogy elkezdjem - vallja be. - Lehet, hogy butaság, de ez más mint a többi, hiszen ennek tudod mi a valósága, és ha valaki más írja, sose lehet tudni, hogy mit hoz ki a történetből. De egy nap majd bele fogok olvasni, mivel kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki belőle az író, annak ellenére is, hogy lehetséges semmi valóságalapja sincs.

- Mit szólnál ha ma ez lenne a programod, aztán este segítenél nekem a pakolásban? - kérdem tőle.

- Tehát ha elolvasom a történetünket, akkor segíthetek neked a pakolásban, miközben mesélek? - kérdi aranyosan.

- Hát így is mondhatjuk - bököm meg az orrát az enyémmel - vagy inkább úgy, hogy megmondod mit hová kell tenni, én pedig elintézem a dolgokat - kacsintok rá, miközben elvigyorodom.

- Szemét vagy, de legyen - nevet fel, majd fekszik vissza rám, miközben egy puszit nyom a mellkasomra.

Sziasztok! Tudom, elég sok idő telt el az utolsó rész óta, de most itt az új. Nem tudom milyen gyakran tudom majd őket hozni, de heti egy biztos lesz, lehet több is, az attól függ mennyire lesz nehéz a második félév, viszont rátok mindig lesz időm, ezt megígérhetem nektek! Remélem tetszett a rész, és várjátok a folytatást! Hamarosan jelentkezem.