13.rész - Az ajánlat

Igazság szerint semmi okom sem lenne a boldogságra, hiszen annyi minden történt az elmúlt két napban, hogy azt senki sem viselné el könnyen. Én mégis mosolygok, pedig magamra haragítottam egy személyt, aki a világon a legfontosabb nekem. De tudom, hogy képes vagyok megoldani a helyzetet. Nem adom fel a reményt, ebben az esetben nem, hiszen, ahogy Louis mondta remény mindig van. Egyes helyzetekre ez igaz is, és bízom benne, hogy minél hamarabb megoldódik ez a szituáció, mivel szeretném újra magam mellett tudni azt a személyt, akire mindig számíthattam. Szeretném, ha újra mindent megbeszélhetnék a testvéremmel, most már tényleg mindent. Előtte már nem kell titkolóznom, pedig legszívesebben annak örülnék. Boldoggá tenne, hiszen nem látnám a szemeibe az aggodalmat, a csalódást, a féltést... de el kell fogadnom, hogy az a része az életemnek befejeződött és már nincs titkom előtte. Előtte már nincs, de még így is itt van jó néhány személy, aki fontos számomra, mégsem mondok nekik semmit. Író vagyok, tudnom kéne, hogy közöljem velük, mégsem megy. Tisztában vagyok vele, hogyha tovább húzom, akkor lehet nem én árulom el nekik, hanem ők jönnek rá, esetleg egy orvos közli majd velük. Az sokkal rosszabb lenne. Író vagyok és tudhatnám, hogy mindig akkor csap le a rossz, amikor a legkevésbé számítasz rá, amikor minden jó és azt hiszed végre megoldódik a helyzet, akkor jön valami és mindent tönkretesz, a könyvekben mindig így van. Mondhatnám azt is, hogy az én életem nem hasonlít egy könyvhöz, de akkor hazudnék, hiszen nem megszokott helyzetben vagyok. Az én életembe bármi megtörténhet, pontosan úgy, ahogy a képzeletvilágban, a könyvek világában.
A tegnap este csodás volt. Louis kitett magáért pedig nem vitt el semmilyen előkelő étterembe vagy helyre, önmaga volt. Nem azt tette, amit a gazdag lányok elvárnak tőle, hanem azt, amit a hétköznapi lányok, mint én élveznek. Csak sétáltunk, megmutatta a számára nagy jelentőséggel bíró helyet, ami kiderült egy tetőn van, ahová, akkor szokott feljönni, ha egyedül akar lenni vagy gondolkodnia kell valamin. Ott vacsoráztunk és ott történt meg az is, amire be kell vallanom már régóta vágytam. Engedtem neki, engedtem, hogy megcsókoljon a csillagos ég alatt. Egyetlen pillanatát sem bánom, csak azt, hogy tudom, hogy nem mondtam el neki valamit, amit tudnia kellene. Ez a tudat felemészt, mert tudom, hogy mi fog történni, ha egy nap, amikor már nincs más választásom közlöm vele. Minden más lesz. Velem lesz, de már nem az a Louis lesz, akit megismertem előtte, hanem egy másik személy... Nem akarom őt megváltoztatni, ezért nem beszélhetek neki semmiről, még biztosan nem. Ki akarom élvezni a boldogságot, szenvedélyt, amíg még lehet, hiszen egy esélyem van rá és azt nem mulaszthatom el. Önzőség vagy sem, nekem is kijár a boldogság.
Az elkövetkezendő napokban azon leszek, hogy helyrehozzam a hibáimat. Beszélek Kimmel és megpróbálom valahogy rávenni, hogy ne akarja elmondani Louisnak a történteket, majd ha elég bátorságot vettem magamon, akkor a szüleimnek is be kell számolnom. Nem lesz könnyű, össze fogom törni őket, de muszáj megbeszélnem velük. Nem hagyhatom, hogy máshonnan tudják meg. Kim is biztosan rá fog majd beszélni, és jogosan. Fordított helyzetben én is ugyanezt tenném. Viszont azért senki sem haragudhat rám, mert eddig féltem. Félni emberi dolog, sőt a félelem mindennapos az életünkben, viszont mindig szembe kell nézni velük. Rá kell jönni, hogy jobb, ha szembenézel velünk, minthogy eltitkold őket és várd, hogy mikor hoz össze titeket a sors. Az sokkal nagyobb kockázattal jár, mint az, hogy te magad késznek nyilvánítod magad.
Ma megbeszélésem lesz a könyvel kapcsolatban. Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet-e az egész sztori, de nem futamodhatok meg. Ha akkor helyesnek éreztem, akkor most is az, csak éppen berezeltem tőle. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem mindennapi sztori, de egy írónak pont az a célja, hogy újat alkosson, olyat, amit más nem mert megírni eddig. Abban biztos vagyok, hogy ehhez hasonló nincs még egy. Bízom benne, hogy be fogom tudni fejezni és képes leszek elmondani mindenkinek, akik várják az új alkotásom. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nagy felhajtást fog kelteni, de bízom benne, hogy mindenki meg fogja érteni és nem próbálják majd teljesen a darabjaira szedni a történetem.
- Már percek óta itt kellene lenned - támad le Tracey, amint beérek az épületbe.  Döbbenten pillantok a csuklómon lévő órára, ami azt mutatja, hogy pont időben vagyok, sőt még öt perccel korábban érkeztem.
- De hiszen, még öt percem van a kezdésig - nézek rá.
- Misty, mindketten tudjuk, hogy ők egy időpontot mondanak, de szeretnek itt lenni jóval előtte. Türelmetlenül várnak rád, már legalább öt perce. Tudod az, hogy ezt a könyvedet már egy új, sokkal híresebb kiadónál szeretnéd kiadatni, akiket éppen érdekel is a sztorid, fontos a pontosság.
- De hát én pontosan érkeztem - sóhajtok fel. - De értem, hogy mit akarsz mondani, viszont ezért nem lehetnek rám dühösek.
- Nem is azok, csak már várják a megbeszélést. Szeretnének részletet kapni, neked pedig kötelességed néhány apróságba beavatnod őket, ha szeretnéd, hogy egy fél év múlva kiadják a könyved, amit már nagyon sokan várnak. Tisztában vagyok vele, hogy nem akarsz semmit sem kikotyogni, hiszen ezt már velem is közölted, de most muszáj lesz, ha szeretnéd, hogy ők legyenek a szerencsések...
- Értem, bár nem örülök neki, de meg fogom tenni, hiszen tudom, hogy számomra ez nagy lépés lenne. Hoztam egy másolatot az eddig megírt fejezetekről, amikben bár alig történik valami, mégis szerintem érdekes.
- Az nem kifejezés - motyogja. - Olvastam, kislány és mindketten tudjuk, hogy kiakadtam, hogy nem akarod nekem elmesélni mit tervezel. Nem szeretek találgatni, de ebben a helyzetben úgy látszik muszáj a megérzéseimre hallgatnom, amik nem sugallnak semmi jót.
Gyors léptekkel indulunk el a terem felé, ahol már várnak rám. Ideges vagyok egy kicsit, hiszen szeretném titokban tartani a tervemet, ötleteimet, de ebben a percben ez nem történhet meg, ha feljebb szeretnék jutni. Néhány mocskos kis titkot el kell árulnom, de semmi olyat, amivel elárulnám a történet kulcspontját. Mosolyt erőltetve magamra, nyitok be a terembe, ahol egyből mindkét férfi feláll és mosolyogva üdvözöl engem.
Nem néznek ki ijesztően, rám mégis a frászt hozzák. Eddig minden kiadóm nő volt, sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd pasasokkal kell beszélnem, de úgy látszik, hogy ez most változik. Össze kell magam szedjem és magabiztosnak látszani.
- Sajnálom, hogy megvárakoztattam önöket, csak dugóba kerültem - foglalok helyet, miközben próbálom velük elhitetni az előbbi hazugságom. Dehogy kerültem, hiszen a közelben voltam, csak nem gondoltam hogy hamarabb jönnek, mint mondták.
- Semmi baj, kedvesem - szólal meg az idősebb férfi, bár nem hiszem, hogy 32 évnél idősebb lenne. - Mi érkeztünk korán. De most nem ezért gyűltünk itt össze, hanem azért, hogy a történetéről váltsunk pár szót.
- Természetesen - veszem elő a kinyomtatott példányt, majd helyezem eléjük. - Sajnálom, hogy csak egyet hoztam, de nem tudtam róla, hogy ketten érkeznek - motyogom kellemetlenül.

Türelmesen várom, hogy mindketten átböngésszék a kéziratot, persze belül egyáltalán nem vagyok ilyen nyugodt, mint amilyennek mutatom magam, de ezt nekik nem kell tudni. Az idősebbik fickó pillant először rám, majd szólal meg.
- Jól érzem, hogy ez a történet nem csak egy kitaláció? - vonja fel a szemöldökét.
- Jól látja a helyzetet - bólintok. - Ez egy személyes történet lenne, persze néhány cselekvés kicsit át van írva, jobban ki vannak színezve, mint valójában, de teljes mértékben valós alapja van.
- Nagyon tetszik az ötlete - néz felém kék szemeivel a tőlem csak pár idősebb fiú, aki az ittléte alatt most szólal meg először. - Sokan próbálkoztak eddig személyes történet megírásával, de ennyire érzelmeset, szenvedélyeset még nem találtunk. Ahogy látom önnek sokat jelent maga a történet, ezért lenne egy ajánlatunk, igaz Nod?
- Ahogy mondod, Ash. Ilyen ajánlatokat igazán ritkán teszünk, de amikor ez megtörténik, akkor mindig jó vége lesz. Ahogy önre nézek, látom, hogy még nem alakult ki a vég, hiszen még ön sincs vele tisztában, éppen ezért szeretnék önnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot tenni. Ha jól tudom, fél évet kapott befejezni a könyvét? - kérdi, mire én bólintok. - Én azt mondom, hogy legyen határtalan, de emellett írnia kellene egy másik történetet, amit egy éven belül ki tudnánk adatni. Tudom, hogy ez nagy kérés, hiszen két történetet nem igazán könnyű egyszerre írni, de úgy érzem, hogy így lenne helyes, hiszen ha a valós alapú történetét felgyorsítjuk, akkor nem lesz már valós és szerintem mindhárman szeretnénk, ha az maradna.
- Értem - biccentek feléjük. - Tehát az lenne a dolgom, hogy egy éven belül megírjak egy másik történetet emellett és ezen addig dolgozhatnék, amíg szükségesnek érzem, jól értettem?
- Ahogy mondja - erősíti meg Ash. - Nem kell most rögtön döntenie, de jó lenne minél hamarabb a tudtunkra adni, hogy döntött.
Tetszik az ötletük, hiszen én is úgy érzem, hogy annyira nem is lenne valós, ha ilyen rövid idő alatt kellene megírnom, viszont abban nem vagyok olyan biztos, hogy két sztorit is tudnék egyszerre írni. Nem könnyű egyet sem, nemhogy kettőt. De ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy hiteles és jó történetet írjak, amire büszke lehetek. Időm az lenne rá, így miért ne vághatnám bele magam valami ismeretlenbe, valami újba, amivel eddig még nem találkoztam. Két könyv, és a következőre van egy évem, a másikat pedig addig írhatnám, amíg csak szeretném.
- Nem kell gondolkodnom rajta - mosolygok rájuk. - Lehet, hogy elhamarkodott döntést hozok, de úgy érzem ezt kell tennem. Teljesen egyetértek abban, hogy ennek a sztorinak nem elég fél év a kibontakozásra, egy év alatt pedig képes vagyok egy újat összehozni, hiszen ötletem már most van hozzá.
- Remek - csapja össze a tenyereit Nod - akkor ezt megbeszéltünk, igazam van?
- Igen - állok fel, majd fogadom el a felém nyújtott kezét. - Egy év múlva, esetleg hamarabb már az asztalukon lesz a kézirat - szorítom meg a kezét.

***

Tracey nem igazán volt először oda az ötletért, hogy két könyvet írjak egyszerre, de miután rámutattam ennek az előnyeire meggyőztem róla, hogy igazuk van. A ma estét még pihenéssel töltöm, kettesben a barátommal, a holnapot pedig már kemény munkával és találkozóval.

Szorosabban bújok Louishoz, aki mosolyogva ölel magához. Annyira megnyugtató ez a csend, a biztonságot nyújtó karok, amik szorosan körém záródnak. Már fél órája ülünk néma csendben, de ez most kivételesen nem kínos, sokkal inkább megnyugtató.

- Gondoltad volna, hogy most itt ülünk, majd így, egy héttel ezelőtt? - kérdem tőle halkan, felemelve a fejem, hogy rá tudjak nézni.

- Nem - neveti el magát. - Gondolni nem gondoltam, de a fejemben nem egyszer képzeltem már el. Tudod, amikor valakit magaménak akarok, akkor mindent megteszek azért, hogy ez sikerüljön, legyen az bármilyen nehéz. Lehet, hogy nem lesz könnyű út, lehet, hogy teli lesznek titkokkal, de egyben őrjítő is lesz, annyira vágysz rá, szóval megérte és ugyanezt fogom mondani hónapok múlva is.

- Biztos, hogy a valóságban vagyok és nem az egyik regényemben? - ülök fel a lábaimra, miközben felé fordulok, hogy tisztán láthassam az arcát.

- Minden valóság, Hercegnő - hajol hozzám közelebb, majd nyom egy puszit az ajkamra.
- Valóság - suttogom. Lehet, hogy nem sokan mondják meg rólam, de egyáltalán nem vagyok olyan ártatlan és visszahúzódó, mint gondolják. Egy író fantáziája elég piszkos és határtalan, de legtöbbször nem merik ezt kimutatni. Én is így voltam vele, míg nem találkoztam Louis-val és nem jöttem rá, hogy minden esélyt ki kell használni, éppen ezért dobom át a lábam rajta, majd ülök az ölébe, amit ő mosollyal az ajkán jutalmaz.
- Hol volt eddig ez az éned? - kérdi halkan, miután kényelmesen elhelyezkedtem.
- Mindig itt volt - kacsintok rá. - Mindig, csak éppen nem engedtem szabadjára, csak miközben írtam, de ez mostantól másképpen lesz - suttogom az ajkaira.

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem hoztam részt, de egyszerűen túl sok nekem ez így végzősként, de már megoldódott a problémám, hiszen az egyik blogomnak most lett vége az első évadjának, ami annyit jelent, hogy egy ideig szünetelni fog, addig lesz időm befejezni a másik blogom és erre is több időt szánok majd, hiszen ez sem lesz olyan hosszú, persze még nincs közel a vég, de már nincs olyan sok hátra. Remélem tetszett a rész és kíváncsiak vagytok mi lesz abba a könyve, mivel az igazán fontos a történetet nézve! További szép délutánt, hamarosan jelentkezem!