6.rész - Őrangyal

Louis Tomlinson

Már percek óta ébren vagyok, de nincs szívem felébreszteni a karjaimban lévő lányt. Nem akarom elengedni, mert fogalmam sincs, hogy lesz-e még esélyem így tartani őt. A tegnap esti beszélgetésünkből nem úgy nézett ki, mint akit meggyőztem arról, hogy nem fogom feladni a megismerését és ő el is fogadta ezt. Fél, csak azt nem értem, hogy mitől. Mi történhetett vele, hogy ennyire távol akar magától tartani mindenkit?! Miért hiszi azt, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot? Annyi kérdésem van, amire mielőbb szeretnék választ kapni, de nincs rá lehetőségem, amíg nem enged közel magához. 

Bevallom az éjszaka közepén, amikor kijött hozzám azzal, hogy behívjon a szobámba aludni azt hittem csak képzelődöm. Láttam rajta, hogy amint feltette nekem a kérdését nem gondolta át, éppen ezért kérdeztem vissza, de már nem volt elég bátorsága meghátrálni, így természetesen én sem igazán foglalkoztam a következményekkel és a tudattal, hogy vissza kell fognom magam, ha egy ágyban alszunk majd, mert szerettem volna. Egyáltalán nem bántam meg, főképpen nem akkor, amikor fél órával azután, hogy elaludtam éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám. Tudom, hogy nem lett volna szabad közelebb húznom magamhoz, míg a feje a mellkasomra nem kerül, de mindennél jobban akartam, hogyha csak ez az egy esélyem van, hogy a karjaimban tartsam akkor nem fogom elmulasztani. Minden pillanatot kihasználom, hogy a közelemben van.

Amikor először felébredtem minden erejével azon volt, hogy kimásszon mellőlem, tudom, hogy kellemetlenül érezte magát, de én örültem, hogy ott volt, ahol. Tisztában vagyok vele, hogy zavarban fogja magát érezni, amint felébred a közelségem miatt és azt is tudom, hogy én ezt élvezni fogom, mert hosszú ideje most először érzem azt, hogy minden olyan, mint régen. Hogy a mosolyom valódi, úgy érzem, mint hónapokkal ezelőtt Eleanorral. Boldoggá tett és megnyugtatott, szerettem vele kötekedni és most pontosan azt érzem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne az életemben és ezt annak köszönhetem, hogy a karjaimban van. Kihasználásnak tűnik az, amit vele teszek és lehet, hogy egy része az is, de tényleg szeretném őt megismerni. Szeretném, hogy mellettem legyen, hogy segítsen rajtam és engedje meg nekem, hogy én is segítsek neki. Ennyit szeretnék az élettől, ebben a pillanatban, hogy mellettem maradjon és engedje, hogy a közelébe legyek. 

Morogva nyúlok a polcon lévő telefonomért, ami rezegni kezd, mielőtt még felébresztené Mistyt is. Döbbenten veszem észre, hogy Harry keres, pedig ő ilyenkor nem szokott még fent lenni. Most vagy valami baj van, vagy csak kíváncsi arra, hogy alakult a tegnap. Inkább az utóbbira tippelnék, mivel ismerem annyira és kétlem, hogy változott volna bármi is, amióta nem beszéltünk. Vigyorogva nyomom ki majd írok neki egy üzenetet miszerint most elfoglalt vagyok és nem tudok beszélni vele. Szinte magam előtt látom a perverz vigyorát, amint elolvassa szövegem, mert biztosan valami olyasmire gondol, ami persze nem történt meg, de az ő fejében igen. 

Halk nyöszörgés üti meg a fülem, amiből tudom, hogy még pár perc és Misty felébred. Mosolyogva simítok végig az arcán, majd nyomok egy puszit a hajába. Egy ásítás kíséretében nyitja résnyire a szemeit, majd szalad ráncba a homloka.

- Hol vagyok? - kérdi sokkal inkább magától, mint tőlem, mivel kétlem, hogy észrevett eddig a pillanatig. Kuncogva adom a tudtára jelenlétem, mire egyből felül az ágyban, majd rám néz  nagyra nyílt szemekkel. - Ó... - kap a fejéhez - persze már emlékszem - suttogja. 

- Jó reggelt - könyökölök fel az ágyban. - Hogy aludtál? - kérdem vigyorogva. 

Halvány pirrel az arcán pillant rám, majd temeti kezei közé az említett felületet. 

- Jól aludtam - sóhajt fel - bár arra kíváncsi lennék, hogy kerültem oda, ahová - teszi hozzá. - Valami azt súgja, hogy miattam történt, bár ahogy észrevettem te sem állítottál meg benne.

- Hé - húzom el kezeit az arca elől. - Ne érezd magad zavarban, hiszen semmi rossz nem történt. És különben is, nagyon remélem, hogy nem hiszed azt egy percig se, hogy bánom, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te engem használt párnának, mert akkor hatalmasat tévedsz.

- Te ezt élvezed - motyogja.

- Mit is? - kérdem ártatlanul. - Mit kellene élveznem? - hajlok hozzá közelebb. 

- Ne viselkedj úgy, mintha ártatlan lennél - forgatja meg szemeit. - Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Élvezed, hogy zavarba hozol és azzal, hogy minden egyes pillanattal amikor közelebb hajolsz hozzám az arcom új színbe borul - vádol meg. 

- Most megleptél - nevetek fel. - Azt hittem, hogy te nem mondod ki a véleményed ilyen nyíltan, de úgy látszik mégis. Ez tetszik. De még mennyire tetszik - suttogom. - Zavarba jössz attól, amit mondok, de vissza is vágsz annak ellenére is, hogy tudod ellenem úgysem győzhetsz.

- Biztos vagy te ebben? - vonja fel a szemöldökét. - Annyira még nem is ismersz, hogy ezt elmondhasd rólam. Ki tudja lehet képes lennék legyőzni téged. Nem ismersz szóval ne bízd el magad ennyire.

- Most először történt az, hogy nem tetted hozzá, hogy nem is foglak megismerni, talán nem megváltozott a véleményed rólam?

- Azt sem mondtam, hogy meg fogsz ismerni - vonja meg a vállát. - Csak, hogy nem ismersz, a két fogalom között sok a különbség. Nem azért nem hagyom, hogy megismerj, mert rossz véleményem van rólad, hanem mert így látom jónak. Tisztában vagyok vele, hogy te nem ezen a véleményen vagy, de azzal is, ha megtudnád, hogy miért gondolom így akkor ez megváltozna. 

- Akkor miért nem meséled el nekem, hogy mitől félsz? - kérdem halkan. - Miért nem avatsz be abba a sötét titokba, amitől ennyire félsz, ha kitudódik, akkor elveszíted a számodra fontos embereket?

- Nincs semmilyen titkom, csak vannak dolgok, amiről nem szeretek beszélni és ez pont olyan, ne erőltesd Louis, mert azzal nem győzöl meg róla, hogy te igenis mellettem maradnál...

- Jó - adom fel. Nem zártam le még ezt a beszélgetést és szerintem ezzel ő maga is tisztában van, de egy ideig most nem fogom erőltetni, mert tudom, hogy képes lenne teljesen elzárkózni tőlem, ha nem adom meg neki azt amit kér tőlem. - Egy feltétellel - nézek a szemébe. 

- Na és mi lenne az?

- Nem fog neked tetszeni - közlöm vele - de csak akkor vagyok hajlandó letenni róla, ha megígéred nekem, hogy nem menekülsz előlem. Nem kell elmondanod, míg te megad nem szeretnéd, de akkor még találkoznod kell velem. Nem szabad ennek lennie az utolsó együtt öltött esténknek, miután kisétálsz az ajtómon. 

Tudom, hogy sokat kérek tőle és ez zsarolás is egyben, de nem akarom, hogy csak úgy kisétáljon az életemből. Nem engedhetem meg neki. Ha pedig csak így tudom rávenni, akkor legyen, nem fogom arról faggatni, amiről nem akar velem beszélni, csak maradjon a közelembe.

- Sokat kérsz - túr a hajába. - Mondtam neked, hogy nem jó ötlet engem megismerni, miért nem tudod ezt csak elfogadni és beletörődni?

- Misty, életemben eddig semmit sem fogadtam el és törődtem bele, amikor megkértek rá vagy ha meg is tettem, csak hosszú idő elteltével. De azok nem ilyenek voltak, abba képes voltam beletörődni, de ez nem olyan, amit el fogok fogadni. Meg akarlak ismerni és nem értem, hogy te miért nem engeded nekem. Nem akarsz róla beszélni, rendben, legyen, de akkor legyünk barátok, szükségem van barátokra és neked is. Nem vallod be és szinte biztos vagyok benne, hogy sosem fogod, de te is tudod, hogy így van. 

Az a fájdalom, amit annyiszor láttam már a szemében újra csillogni kezdett. Megint egy olyan témát hoztam fel, ami fájdalmat okoz neki. Meg akarom szüntetni ezt. Azt akarom, hogy boldog legyen és ne folyamatosan arra gondoljon, hogy mi lenne ha... Ha az ember ezt teszi, abba szép lassan beleőrül. Nem azt kell nézni, hogy mi történhet a jövőben, hanem a pillanatnak élni és engedni, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell. Nem hiszek a sorsban, de abban, hogy minden okkal történik igen. Az, hogy mi találkoztunk nem véletlen volt, így kellett lennie. 

- És most mit kellene erre mondanom? Azt várod, hogy egyből beleegyezzek, de mi van, ha én nem akarom ezt? Arra nem gondoltál, hogy azzal, hogy közelebb engedlek magamhoz, mint barátot megtudod azt, amiről nem akarok beszélni? Abban sem vagyok biztos azokból ítélve, ahogy rám nézel, hogy képes lennél csak a barátom lenni.

- Képes lennék, ha adnál nekem egy esélyt - suttogom. - Csak egy esélyt kérek és ha úgy érzed, hogy nem vagyok jó társaság, akkor megígérem neked, hogy lekopok, csak kérned kell tőlem - vetem be az utolsó kockám. 

***

A napok hamar telnek, én pedig egyre többet mosolygok. Igazság szerint nem is értem, hogy miért teszem ezt, hiszen semmi sem történt csak úgy érzem, hogy visszakaptam egy részem, amit hónapokkal ezelőtt elveszítettem. A közös munka a fiúkkal már nagyon hiányzott, főképpen, amikor egyedül dolgoztam a dalaimon. De most itt van Harry és már napok óta a közös dalunkon dolgozunk és kicsit úgy érzem, mintha visszaugrottunk volna az időben. Hülyéskedünk és ahogy az este egyre jobban közeleg egyre hülyébb és hülyébb mondatok hagyják el a szánkat. Igazából még csak pár sor van, de annak a hangulatából ítélve már tudjuk, hogy nem egy boldog és pörgős szám lesz, sokkal inkább egy érzelmes, szomorú szám. Az érzéseinket írjuk ki magunkból, amiket eddig elnyomtunk a világ elől, ami persze nem baj, csak... furcsa.

- Ma is találkoztok? - iszik bele a kávéjába. 

- Igen, azt mondtam neki miután mi végeztünk beugrom hozzá - közlöm vele. - Meg se szólalj - teszem hozzá, amint észreveszem perverz vigyorát. - Semmi sincs közöttünk, bár én szeretném, de most még megelégszem azzal is, hogy engedi, hogy a barátja legyek. Nekem az is sokat jelent és ezt ő is tudja. 

- De te többet szeretnél és ezt mi tudjunk - emeli ki a mondatom egy részét. - Te nem barátként tekintesz rá és ezt ő is észre fogja venni, ha már nem tette meg. Nem hülye, elég ha csak rád néz és leesik neki, hogy többet érzel.

- Ez bonyolult Hazz, te tudod a legjobban - sóhajtok fel. - Én szeretném, hogy több legyen, de ő már az elején leszögezte, hogy csak a barátom akar lenni, nekem pedig ezt el kell fogadnom. 

- Nem értelek. Miért nem bizonyítod be neki, hogy ő is többet érez, csak fél tőle? Te is tudod, hogy így van Lou. Láttalak titeket, amikor legutóljára magaddal hoztad... ahogy rád néz, az nem barátság, de neked könnyebb azt mondogatni, hogy ő csak úgy tekint rád, mert ha nem ezt teszed akkor sok kérdés merül fel benned, hogy miért nem akar többet, nem igaz?

- Talán - motyogom - de nem tehetek semmit sem, míg ő nem szeretné. Még elég számomra a barátsága, de tudom, hogy eljön majd az a nap, amikor már nem lesz és akkor tennem kell valamit. Vagy megmutatom neki, hogy érzek és ezzel eltaszítom magamtól vagy csak a barátja maradok ezzel fájdalmat okozva mindkettőnknek.

- Erre semmi szükség - legyint. - Egy nap, amikor úgy látod, hogy képes vagy rá és ő is elég jó hangulatban van egy olyan beszélgetéshez akkor vallj be neki mindent, semmit sem veszíthetsz Lou, de tudnia kell róla, hogy érzel. Nem jó, ha titkolóztok egymás előtt, még akkor sem, ha semmi sincs köztetek, én tudom...

A beszélgetésünk után, egyből kocsiba szállok, majd elindulok a már jól ismert lakás felé. Nem volt könnyű, de azon a reggelen rávettem, hogy ne szüntesse meg velem a kapcsolatot. Persze nem ment könnyen, de nem adtam fel és azóta szinte minden nap találkozom vele. Az elején volt, hogy kifogásokat kereset, de sosem vettem figyelembe. Mindig azzal tettem le a telefont, hogy jó akkor húsz perc és találkozunk. Azóta erről leszokott, hiszen látta, hogy semmit sem ér el nálam vele. 

Mosolyogva szállok ki majd indulok el, hogy mihamarabb láthassam. Igaza van Harrynek és ezzel én is tisztában vagyok, csak nem olyan egyszerű megtenni, amire kér, mint kigondolni. Sok bátorság kell hozzá, hiszen az is benne van a pakliban, hogy elveszítem őt és bármire képes lennék, hogy ez ne történjen meg. 

- Hát te? - mosolyog rám erőltetetten, amint kinyitja az ajtót. - Azt hittem, csak később jössz. Nem írtok még?

- Minden rendben veled? - vonom fel a szemöldököm. - Kicsit sápadt vagy, hé... - nyúlok utána, amikor majdnem összeesik. - Misty - szólítom aggódóan, majd a karjaimba veszem. - Ne csináld ezt, a frászt hozod rám, mi történt veled?

- Csak... csak le kell kicsit dőlnöm - motyogja alig érthetően. Lefektetem az ágyára, majd kisimítom magam a haját a szeméből. Aggódóan nézek rá, de ő csak behunyt szemekkel néz rám. Miért érzem azt, hogy valami fontos dolgot titkol el előlem. Igaz, hogy az utóbbi időben semmit sem vettem rajta észre, de az elején már láttam ilyennek, csak akkor nem volt az összeesés szélén, mint most. Lassan fekszem le mellé, majd húzom őt közelebb magamhoz. A szívem nagyon gyorsan ver, miközben a levegőt is szaporán kapkodja. Tennem kéne valamit, de fogalmam sincs, hogy mit, ezért csak próbálok megnyugtató szavakat suttogni a fülébe. 

- Mi történt veled? - kérdem pár perc múlva, miután kicsit megnyugodott. Erősebben szorítom magamhoz, ő pedig mélyeket sóhajtva bújik hozzám. - Mondj valamit, kérlek...

- Már jól vagyok - szólal meg erőltetetten. - Tényleg semmi bajom, Lou. 

- Ne mond ezt, főképpen ne most, hogy láttalak így. Nem vagyok hülye, szóval ne is néz annak a francba - morgom. - Nem akarok veled most veszekedni - motyogom - de aggódom érted, szóval mond el az igazat.

- Én sem akarom, hogy veszekedjünk... de tényleg semmi bajom, csak talán meg leszek hűlve, egész nap rosszul éreztem magam - suttogja a mellkasomra. - Azt hittem el fog múlni, de nem így lett. 

- Miért nem szóltál nekem? - kérdem. - Ha mondtad volna, akkor már rég itt lennék. Ilyenkor nem szabad egyedül lenned. Az előbb majdnem elájultál, mi történt volna, ha ez akkor történik meg, mikor nem is számítasz rá és bevered a fejed?

- De nem akkor történt - emeli rám tekintetét. - Jobban éreztem magam, csak hirtelen álltam fel a kanapéról és gondolom nem segített az állapotomon.

- Remélem tisztában vagy vele, hogy ma ha akarnál sem tudnál innen elküldeni. Biztos lehetsz benne, hogy nem hagylak magadra ilyen állapotban. Itt maradok veled és vigyázok rád, míg jobban nem leszel - puszilok a hajába. 

- Te is elkaphatod tőlem - leheli.

- Nem érdekel - jelentem ki. - Vigyázni fogok rád és ebben nem tudsz megakadályozni. Az elkövetkezendő napokban én leszek az őrangyalod.

Sziasztok! Hogy tetszett a rész? Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és az olvasókat is! Remélem ehhez is leírjátok a véleményeiteket és várjátok majd az új részt, ami egy hét múlva érkezik majd! További szép napot!